Hogyan beszéljünk orvosunkkal? – II.
Kedves Betegek! A kommunikációt javító cikksorozatunk első részében azzal foglalkoztunk, hogy beszéljenek kevesebbet, de hatékonyabban, viszont ne hallgassanak el a kezelés szempontjából fontos információkat. Ebben a cikkben a kérdezésről és a kérdések fontosságáról írok.
Bátran kérdezzenek!
Aki kérdez, az értékes információkat kap, aki nem, az könnyen téves következtetésre juthat, félreértheti az utasításokat, mellékvágányra tévedhet. Bátran kérdezzenek kezelőorvosuktól! Természetesen, amikor mindent megértenek első szóra, nem kell kérdezni.
Sokszor van azonban olyan helyzet, amikor nem egészen világos az, amit az orvos kér, betegei mégsem tesznek fel kérdést neki. Vajon miért nem?
Több oka is lehet. Például azt gondolják, hogy az orvos értetlenkedésnek veszi, és ezzel őt bosszantják, felidegesítik. Bár való igaz, hogy egyre kevesebb idő jut egy betegre, egy orvos számára mindenképp fontos, hogy a betege pontosan betartsa utasításait.
Javaslom ilyenkor a pontosító kérdéseket, például így: Ezek szerint a főorvosnő arra gondolt, hogy… Ha jól értettem, akkor… Vagyis akkor nekem… és így tovább. Attól függően, hogy milyen szóval kezdik a kérdő mondatot, kaphatnak rövid válaszként egy igen-t, vagy nem-et, illetve hosszabb választ. Amennyiben kérdésüket kérdőszóval kezdik (miért, hogyan, mikor), akkor hosszabb választ kapnak. Ezért, ha szeretnének bővebb információhoz jutni, érdemes kérdőszóval kezdeni a mondatot. Ezt hívjuk „nyitott” kérdésnek. Amely kérdésre pedig igennel vagy nemmel tud csak válaszolni az orvos, azt zárt kérdésnek nevezzük.
Gyakran használnak a betegek ún. „szuggesztív kérdéseket”: Ugye nem lesz komoly következménye… Ugye nem probléma, ha… Ezekben a kérdésekben szinte benne rejlik a várt válasz is. Dehogy, ne aggódjon… Helyesebb, ha így kérdezünk: Milyen következményei lehetnek…? Mekkora probléma lenne, ha…?
Előfordulhat, hogy nem kapnak megfelelő választ, ha egymás után több kérdést tesznek fel. Ilyenkor az orvos lehet, hogy csak az elsőnek vagy a legutolsónak feltett kérdésre válaszol. Kérdezzenek hát egyszerre csak egyet, majd a kapott válasz után tegyék fel a következő kérdést.
Bátran használják, az ún. „negatív rákérdezést” is. Ez azt jelenti, hogy kérdezzenek rá olyan témákra, amelyek az Önök számára kellemetlen választ eredményezhetnek, illetve kérdezzenek rá akár az Önöket ért sérelmekre is. Például: Doktor Úr, miért nem engem hívott be, úgy tudom, én következtem volna…? Szeretném megkérdezni, hogy miért nem tájékoztattak időben…? Ha túlzottan kellemetlen témát érint a kérdés, akkor vezessék be egy kis előzetes magyarázattal, vagyis indokolják meg, hogy miért fogják ezt vagy azt megkérdezni. Tudom, hogy kellemetlenkedésnek tűnhet – bár nem annak szánom –, de szeretném megkérdezni, miért nem engednek haza még most sem, ígéretük ellenére?
Dr. Mosonyi Tamás
