Hogyan beszéljünk orvosunkkal?
Dr. Mosonyi Tamásnak hívnak, orvos vagyok, és kommunikációs tréner. Kommunikációs trénernek lenni azt jelenti, hogy tanácsadóként, oktatóként tanfolyamokon, tréningeken javítok az emberek kommunikációs készségén. Őszintén hiszek abban, hogy az emberi kapcsolatokban sokat tud segíteni, ha egymással megfelelő módon beszélünk.
Mint kommunikációval foglalkozó szakember, ebben a cikksorozatban szeretnék útmutatást adni a betegeknek, miként tudják javítani a helyes kommunikáció használatával az orvos-beteg találkozás hatékonyságát.
Az orvossal való találkozás, bárhogy is próbájuk tagadni, stresszhelyzet. Ilyen helyzetben viszont megváltozik az emberek viselkedése, így a kommunikációja is. Van, aki hallgatagabb lesz, van, aki szószátyárabb. Mindkettő lassítja az orvos munkáját.
Beszéljünk kevesebbet, de mondjunk többet!
Vannak, akik egy egyszerű kérdésre Ádámnál és Évánál kezdik a történetet, hiába szakítjuk félbe, akkor is visszaugrik az elejére. Olyan ez, mint aki csak a kályhától indulva tudja elkezdeni a táncot. Eistein óta tudjuk, hogy az idő relatív, és ez így van egy szakrendelőben is. Amíg várakoznak a betegek, nagyon lassan telik az idő. Mikor végre bekerülhetnek orvosuk elé, észre sem veszik, hogy mennyit beszélnek.
Egy ideig türelmesen hallgatja az orvos, azonban mivel tudja, hogy még nagyon sokan várnak kint, kezd elfogyni a türelme és félbeszakítja betegét. Ez esetleg azt a képzetet váltja ki a betegben, hogy meg sem akarták hallgatni. Ez természetesen nem igaz, hisz az orvos is tudja, mennyi előnye van, ha egy beteg őszintén elmondhatja problémáit, bajait és megértésre talál. Nincs is ezzel semmi gond, csak az idő szorít. Tekintettel kell lennie egy jó betegnek betegtársaira és az orvosára is!
Puskázzunk, mint az iskolában!
Éppen ezért azt javaslom, készüljenek fel a találkozásra! Előre tervezzék el, miről is szeretnének beszélni orvosukkal, és egyáltalán nem szégyen, ha készítenek a főbb gondolatokról egy kis vázlatot, skiccet, amely elővéve „puskaként” szolgálhat, mint az iskolában annakidején. Ott tilos volt, itt kimondottan hasznos lehet.
Az orvos kérdéseire próbáljanak meg tömören, röviden válaszolni. No persze a tömörség is mindenkinek mást jelent, ezért forduljunk több ezer éve élt retorikusainkhoz, akik azt mondták, hogy egy mondat akkor könnyen érthető, ha körülbelül 13 szónál nem tartalmaz többet. Természetesen régen is voltak, akik szerettek hosszasan beszélni, gondoljunk például Cicero híres vagy inkább hírhedten hosszú körmondataira.
Nem kell fölöslegesen magyarázkodni, az orvos úgyis megkérdezi azt, ami információra neki szüksége van. Hagyjuk bátran, hogy ő irányítsa a beszélgetést!
Ne hallgassunk el fontos információkat!
Másrészről komoly gondot okoz egy beteg gyógyításában, ha a kezelőorvosa nem kap elegendő információt, illetve a fontos részletek elhallgatásra kerülnek. Egy orvos soha sem azért tesz fel kérdéseket, mert kíváncsi, hanem mert szüksége van ezekre az információkra a gyógyításhoz.
Elképzelhető, hogy némely kérdés furcsának tűnik, de akkor is kell rá válaszolni, mert fontos információt rejthet a válasz. Egyik neves professzor mesélte, hogy ha nem boldogult a betegséggel, akkor még alaposabb anamnézist vett fel, ami azt jelentette, hogy újra kikérdezte betegét, még alaposabban. Ezért kérem Önöket, bátran válaszoljanak orvosaik kérdéseire, ne hallgassanak el semmit, hadd döntse el az orvos, hogy egy információ fontos, avagy sem a betegség szempontjából.
Másik ok lehet, amiért a betegek elhallgatnak az orvos számára értékes információkat, a szégyenérzet. A beteg nem akar válaszolni a feltett kérdésre, mert szégyell róla beszélni, vagy szégyelli a szegénységét, a tájékozatlanságát, vagy szégyell róla több ember előtt beszélni. Kérem a kedves betegeket, hogy ilyen esetben kérjék meg orvosukat, hogy teremtsen lehetőséget a négyszemközti beszélgetésre. Továbbá higgyék el, hogy egy egészségügyi dolgozó nem minősíti Önöket negatívan, nem nézi le tudatlanságuk, szegénységük stb. miatt.
Dr. Mosonyi Tamás
