Első Lang Gusztáv-díjas sorstársunk

Ferkáné Pellérdi Zsuzsanna

40 éve cukorbeteg. Élete első 22 évében Kaposváron ő volt a Hangulat cukrászda főkóstolója, hisz mióta az eszét tudta, édesszájú volt. 1967-ben megismerkedett egy fiatalemberrel, aki a könyvtárban, ahol akkor dolgozott, elrabolta a szívét. Elrabolta, majd 1969 májusában meg is esküdtek. Nem sokkal később, másfél hónap múlva nagy boldogan mondta mindenkinek, „Babám lesz!” Erre vágyott, mióta az eszét tudta, hogy anya legyen. Ám valami furcsa dolgot kezdett tapasztalni magán. Nagyon szomjas volt, sokat evett és rengeteget kellett mennie a WC-re. A sok evés ellenére sem hízott, hanem fogyott.

A család nőgyógyász barátja megvizsgálta, s elküldte vérvételre, ami egy másállapotban lévő fiatalasszonynál természetes. Az eredmény: Zsuzsa, maga cukorbeteg! Jelentkezzen Angheli főorvos úrnál. Aznap már nem érhetett oda. Elment dolgozni a könyvtárba, de nagyon rosszul érezte magát. A kölcsönzési idő alatt elvesztette azt, amire annyira vágyott! Ezt a napot, 1969. augusztus 15-ét, amíg él, soha nem fogja elfelejteni! Ez élete egyik legborzalmasabb napja volt! Közölték vele, hogy cukorbeteg, s elvetélt! Mindehhez augusztus 4-én töltötte be a 22. évét. Keserves születésnapi ajándék! Mi lesz vele ezután? Mi lesz a házasságával? Ilyen és ehhez hasonló gondolatok jártak a fejében, miközben készült arra, hogy befeküdjön a kórházba, ahova azonnal beutalták.

Amikor a nőgyógyász, majd dr. Angheli István diabetológus megnézték laboreredményét, megdöbbentek a több mint 400 mg/l vércukorértéken. Ezt követte a kórházi beállítás, amely sajnos közel két hónapig tartott. Ne feledjük, akkor 1969-et írtunk, s a beállítási metódus más volt, mint ma. 1969 olyan volt, mint egy rossz álom! Az augusztusban átélt események és a két hónapos kórház nem csak a testet, de a lelket is megviselte. Eltelt 4 év, s a házassága is megromlott, elváltak.

Ám nem csak rossz, de jó dolgok is történtek vele. Felvették a szombathelyi Tanárképző Főiskola könyvtár-népművelés szakára, ahova mindig is vágyott, s 1978-ban diplomázott. Megismerkedett második férjével, akivel nagyon boldogan éltek annak haláláig.

Majd eltelt 22 év úgy, hogy havonta ment a gondozóba. 1991. szeptember 19-én délutánra Angheli főorvos úr összehívta a cukorbetegeket. Főorvos úr szólt a gyermekosztály diabetológusának, dr. Dósa Magdolnának, és ott volt Terlaky Edit tanárnő is. Az orvosok betegségünkről, Terlaky tanárnő pedig arról szólt, hogy megalakult Veszprémben Lang Gusztáv, Makón Vörös Sarolta, illetve Budapesten Sámán Miklósné vezetésével egy-egy cukorbeteg-szervezet, melyek megalakították a Magyar Cukorbetegek Országos Szövetségét.

Angheli főorvos úr javasolta, hogy alakítsanak a jelenlévők is betegszervezetet, a javaslatot egyhangúan megszavazták. Sor került a vezetőség megválasztására is. Elnöknek Ferkáné Pellérdi Zsuzsannát, titkárnak Szabó Zsoltot, gazdasági felelősnek Fenyvesi Lászlónét, az elnökség tagjának Fekete Gézát és Kerényi Miklóst választották meg.

Megindult a hivatalos eljárás az egyesület bejegyzésére, amely november 1-gyel meg is történt. Ez időtől létezik a Magyar Cukorbetegek Kaposvári Egyesülete, amelynek a mai napig az alakuláskor megválasztott elnök a vezetője.

Miért is vállalta? A válasz nagyon egyszerű:

– Segíteni szeretnék. Lesújtó érzés volt megtudni, hogy egy olyan betegségre „tettem szert”, amiből a tudomány jelenlegi állása szerint nem lehet kigyógyítani, de az inzulin felfedezése óta fegyelemmel akár 120 évig is lehet vele élni. Hogyan? Felejtsd el, hogy beteg vagy, de légy nagyon fegyelmezett! Tartsd be a diétát, s akkor, ha el nem is kerülheted, de késleltetheted a szövődményeket.

Ez vezette azoknak a feladatoknak a megvalósításában, amelyeket az eltelt években megszervezett és megvalósított az egyesület életében, azokkal a lelkes cukorbetegekkel, akik segítették munkáját. Melyek is voltak ezek?

1993 nyarán 20 Somogy megyei cukorbeteg gyermekkel táborozott egy hétig Faddon, a Diabétesz Centerben, majd ezt követően sorra szervezte a bentlakásos betegoktatásokat évente hol Kaposváron, hol Igalban. Több mint 100 beteget képeztek ki az eltelt években bentlakásos oktatás formájában. Ennél sokkal többen vesznek, illetve vettek részt a klubfoglalkozások keretében minden hónap harmadik csütörtökén megrendezett előadásokon.

Nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy Zsuzsa nem csak a kaposvári és Somogy megyei cukorbetegekért dolgozik. Mint az egyesület vezetője már 1991-től tagja volt a MACOSZ választmányának. Annak átalakulása után 1996-tól pedig a Szövetség vezetőségének is tagja. Az októberben megtartott vezetőségválasztó közgyűlésen ismét egyhangúan megválasztotta a közgyűlés a vezetőség más tagjaival együtt őt is. Az eltelt időszakban a MACOSZ megbízásából országos rendezvényeket is szervezett. Részt vett a MACOSZ gyermektáborainak szervezésében, országos betegtalálkozókat, országos világnapi nyitórendezvényeket szervezett csapatával együtt.

Munkája elismeréseként 2009. június 6-án Veszprémben a Diabetes újság 20 éves születésnapi ünnepségén elsőként vehette át a Lang Gusztáv-díjat.

Lehet, hogy szomorúnak tűnik ez az életút, de nem az! Példát mutatva ma is dolgozik, nem csak mint cukorbeteg, de a kaposvári Nyitott Kapu Hajléktalan Gondozási Központban mint könyvtáros igyekszik az ott élőknek a szépet és a jót átadni. Munkakedve, agilitása határtalan!