Szerző: József Attila Feltöltés dátuma: 2011.11.22.

Szakápolás hazánkban és Európában

A diabéteszesek ellátása, oktatása és a szövődmények megelőzése terén nagy szerep hárul a diabétesz-szakápolókra. Dr. Halmos Tamásné a Magyar Diabetes Társaság Szakdolgozói Szekciójának elnöke, Anne-Marie Felton pedig az Európai Diabétesz Szakápolók Szövetségének (FEND) elnöke, valamint a Nemzetközi Diabétesz Szövetség (IDF) alelnöke.

A két szakember sokéves tapasztalatra tett szert a cukorbetegek gondozása, valamint szakmai szervezeteik érdekképviselete során. Dr. Halmos Tamásnét és Anne-Marie Feltont munkakapcsolat is fűzi egymáshoz, hiszen számos nemzetközi projektben vettek részt közösen, sőt Felton asszony a magyarországi szakdolgozói szekció 2005-ös kongresszusára is ellátogatott. A hazai és a nemzetközi cukorbeteg-gondozással kapcsolatos kérdéseinket kettőjüknek tettük fel.

– Melyeket tartja a diabétesz-szakápolói tevékenység, ezáltal a szakápoló-képzés legfontosabb területeinek?

HT: A diabetológiai szakápolók kompetencia-alapú képzésük során olyan ismereteket szereznek, amelyek felhatalmazzák őket az önálló betegoktatásra az inzulinadagolók és a vércukormérők használata területén. A száj-, bőr- és lábápolás szakszerű ismereteinek átadására, a neuropátiás fizikai vizsgálatok elvégzésére és az inzulinterápia alkalmazására teamtagként ugyancsak felkészültek. A gondozás minden területének aktív résztvevői. Diabétesz-klubok szervezésében, vezetésében ugyancsak részt vesznek, előadásokat tartanak óvodákban, védőnői továbbképzéseken a cukorbetegséggel kapcsolatos témákban.

AMF: A diabétesz-szakápolók tevékenysége és képzése során fontos, hogy kompetensek legyenek a páciensek klinikai ellátása terén, és a bizonyítékokon alapuló orvoslás módszereit alkalmazzák. Fontos, hogy páciensközpontú szemléletet kövessenek, jó kommunikációs készségük legyen, és együtt tudjanak működni a centrumok számos szakterületet képviselő specialistáival. Egy szakápoló kellő empátia nélkül elképzelhetetlen.

– A diabetológián kívül mely további szakterületek szakembereit sikerül bevonni a betegek kezelésébe?

HT: A szövődmények kialakulása miatt más szakterületek orvosaira is szükség van, ez leggyakrabban szemészeti, sebészeti és ortopédiai együttműködést jelent. Természetesen a babát váró diabéteszes betegek számára a diabetológus és a szülész-nőgyógyász kapcsolata is elengedhetetlen. Fontos lenne a podiáterrel (ortopéd szakorvos – a szerk.) való együttműködés, amivel sok diabéteszes láb kialakulását lehetne megelőzni és az amputálást elkerülni. Ilyen képzés viszont még nincs hazánkban.

AMF: A diabéteszesek kezelésében részt vesznek podiáterek, szociális munkások, pszichológusok, körzeti nővérek, háziorvosok. Rajtuk kívül bevonhatók a szülészek, az érsebészek és a nefrológusok is. A szakterületek közti szoros együttműködésnek jó példája a Kings College Hospital London diabétesz-központja, amely a cukorbeteg köré építi a gondozóteamet. Stratégiájuk értelmében egy helyre összpontosul mindaz a szaktudás, amire a betegeknek szükségük van. A központ részt vesz számos kutatási programban, hogy a megszokott kezelési módszerek mellett újszerű és naprakész eljárásokkal is támogassa a cukorbetegeket. A centrumot a pszichiátriai gondozás teszi még egyedivé, hiszen a diabétesz-ellátás kereteibe integrálták a cukorbetegek pszichológiai gondozását.

– Milyennek ítéli a cukorbeteg-ellátás és cukorbeteg-oktatás helyzetét?

HT: A cukorbeteg-ellátás színvonalát nagymértékben emelte a diabetológiai szakápoló-képzés, amely 1995 óta több mint 400 szakápolót adott a szakmának. Sajnos az egészségügyben kialakult helyzet nem teszi lehetővé, hogy valóban a cukorbetegek oktatását, ellátását tudják végezni, sok esetben adminisztrációs feladatok kötik le munkaidejüket. Pedig a jól képzett beteg nem csak elégedett, de kevesebb költséget is jelent az egészségügynek.

AMF: Ez nagyon nehéz kérdés, mivel hivatalosan csak két kiadvány foglalkozik az EU-tagállamokban a cukorbeteg-ellátással. Az IDF többi régiójában folyamatosan zajlik ennek a felmérése, például a nemzeti diabétesz-tervek intézkedéseinek és állapotának az áttekintése. 2008-ban megjelent a FEND és az IDF európai régiójának közös jelentése a diabétesz-irányelvek összehangoltságáról és ellentmondásairól, amely már a címében is felvetette a kérdést, hogy Európa vajon előre halad-e ezen a téren. Az Európai Unióban 31 millió diabéteszes él, ők a felnőtt lakosság 8,6 százalékát teszik ki, Nemzeti Diabétesz Programmal azonban csak a tagállamok fele rendelkezik. Fontos volna, hogy az Európai Tanács ajánlásokat fogalmazzon meg a diabétesz-gondozás és a megelőzés kapcsán, amit a tagállamok összehangolt lépéseinek kellene követnie. Az elmaradást mutatja az a tény is, hogy ma ugyanazon feladatok várnak megoldásra, mint amelyeket a St. Vincent-i Nyilatkozat 1989-ben megfogalmazott.

− A centrumokon túl milyen szervezetek játszanak szerepet a cukorbetegek oktatásában?

HT: A cukorbetegek oktatása elsősorban a centrumokban, diabetológiai jellegű belgyógyászati osztályokon folyik, erre más fekvőbeteg-osztályokon nincs lehetőség, de a háziorvosi szolgálat részéről is egyre nagyobb az érdeklődés a szakápoló-képzés iránt, ugyanis ott is előtérbe kerül a betegoktatás. Örvendetes, hogy szakápolóinkat megtalálhatjuk például ortopédiai osztályon is, ahol sok cukorbeteg fordul meg. A cukorbeteg-egyesületek is tartanak oktatási programokat, egyes civil szervezetek szűréseket szerveznek. Ezt ki lehetne bővíteni az iskolai oktatásban is, így meg lehetne védeni a fokozott kockázatú csoportokat a kialakuló betegségektől.

AMF: A diabéteszesek oktatásában nagy szerep hárul a nemzeti betegszervezetekre.

– Mi a személyes véleménye arról, hogy a Diabétesz Világnap központi témájaként éppen az oktatásra és a megelőzésre esett a választás, ráadásul a korábbiaktól eltérően nem csak egy éven át, hanem 2009 és 2013 között foglalkozunk e témával?

HT: Az oktatás és a megelőzés az emberek hozzáállását pozitívan befolyásolhatja a saját és környezetük egészségvédelmével kapcsolatban. Szerencsés lenne az óvodai és iskolai nevelők, valamint a védőnők bekapcsolása is, hogy a cukorbeteg gyermekeket ne érje diszkrimináció betegségük miatt.

AMF: A civil szervezetektől kezdve a tudományos társaságokon át egészen az egészségügyi minisztériumokig minden szervezetet arra motivál a Diabétesz Világnap, hogy foglalkozzanak a cukorbetegség járványszerű terjedésével.

József Attila

Megjelent a diabetes2009/5. számában

Szeretne közvetlenül értesülni az újdonságokról? Megrendelési információk

 

A szerkesztőség megjegyzése: az optimális cukoranyagcsere eléréséhez az oldalakon hirdetett termékek alkalmazása esetén is feltétlenül szükséges a beállított diéta,
a rendszeres mozgás, és az orvosa által rendelt gyógyszerek használata, valamint a rendszeres ellenőrzés! Minden esetben kérje ki kezelőorvosa véleményét!
A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!