A 2-es típusú cukorbetegség kezelése

Azt mindenki tudja, hogy cukorbetegségben magas a vércukorszint. Ahhoz, hogy megértsük a kezelés alapjait, nézzük meg, mi a szerepe a (szőlő)cukornak szervezetünkben, hogy kerül a vérbe, és miért is emelkedik meg egyes emberek vérének cukorszintje.

A szőlőcukor (glukóz) a szervezet sejtjeinek legfőbb energiaforrása, a szénhidráttartalmú táplálékok emésztése során keletkezik a bélben, majd a vérbe szívódik fel. Egy része a véráram segítségével a sejtekhez jut, más részét a máj tárolja glikogén formájában. Ha a táplálékkal nem jutunk elég szőlőcukorhoz, vagy étkezések közt, a keményítőszerű glikogénből a cukrot a máj felszabadítja, s az a vérbe kerül. (Szükség esetén a máj más anyagokból, például más cukrokból, aminosavakból is képes cukrot előállítani.) A vérből a cukrot a sejtek a hasnyálmirigyben termelődő inzulin segítségével veszik fel.

Bonyolult szabályozó mechanizmus érzékeli a vér cukor- és inzulinszintjét: ha nő a vércukorszint (például evés után), nő az inzulintermelés is, és a cukor a vérből a sejtekbe kerül; ahogy csökken a cukor szintje, csökken az inzulintermelés is, a folyamat eredményeként állandó vérünkben a cukorszint. Étkezési szünetekben a közel állandó értékét a máj glukózkibocsátásának szabályozásán keresztül az úgynevezett bazális inzulinelválasztás biztosítja.

Cukorbetegség kialakulásához vezet, ha elpusztulnak a hasnyálmirigy inzulintermelő sejtjei (1-es típusú betegség), vagy ha van inzulintermelés, de a sejtek „érzéketlenné” válnak, rezisztensek lesznek az inzulin hatásával szemben, illetve a hosszú ideig fokozott inzulintermelés miatt a hasnyálmirigy „kimerül”, vagyis az inzulintermelő-képesség csökken, és a szükségesnél kevesebb inzulin termelődik (2-es típusú betegség). Kezelés nélkül mindkét folyamat következménye tartósan magas vércukorszint lesz.

A túlsúlyos, elhízott 2-es típusú cukorbetegekre döntően az inzulinrezisztencia a jellemző, míg normális testsúlyú vagy sovány társaikra inkább a csökkent inzulintermelés, de gyakran mindkettő együttes fennállása okozza a magas a vércukorszintet. A inzulinrezisztencia miatt fokozott működésre „kényszerített” hasnyálmirigy inzulintermelése folyamatosan csökken, egy idő után kiegészítésként, vagy önállóan folytatott inzulinkezelés válik szükségessé.

A 2-es cukorbetegség antidiabetikumokkal való (antidabetikum = cukorbetegség-ellenes szer) kezelése során a fent leírt folyamat egyes lépéseit befolyásoljuk – erősítjük vagy gyengítjük – megfelelő készítményekkel.

Az orvos a kezelés megválasztásakor több szempontot vesz figyelembe (például a vércukorszint-emelkedés típusa – étkezés utáni, illetve éhomi –, tápláltsági állapot, életkor, társbetegségek…), hogy megtalálja a leghatékonyabb gyógyszert vagy gyógyszer-kombinációt.

A 2-es típusú cukorbetegség kezelésre használt szerek tabletták, az exanatid (lásd alább) kivételével, amelyet injekció formájában alkalmaznak.

Inzulinhatást javító szerek

Az inzulintermelést nem befolyásolják, más úton fejtik ki vércukorcsökkentő hatásukat.

A szénhidrátok felszívódásának csökkentése útján hatók (akarbóz): a vékonybél bolyhaiban lévő cukor- és keményítőbontó enzimet, az alfa-glukozidázt gátolja, így azok nem tudnak azonnal felszívódni, és továbbhaladnak a bélcsatornában. Ennek következtében elsősorban az étkezések utáni vércukor-emelkedés mérséklődik.

Metformin: növeli az inzulin hatását, fokozza az inzulinra érzékeny szövetekben a glukóz felhasználását, tehát csökkenti az inzulinrezisztenciát, csökkenti a máj glukózkibocsátását, valamint a bélből történő cukorfelszívódást. Étvágycsökkentő hatása miatt a túlsúlyos cukorbetegek fogyását is elősegítheti. 2-es típusú cukorbetegek kezelésében a metformin az első választandó készítmény.

Tiazolidindionok (rosiglitazon, pioglitazon): növelik a célszervek inzulin iránti érzékenységét (csökkentik az inzulinrezisztenciát), csökkentik a hasnyálmirigy inzulintermelését, javítják ezek állapotát, meghosszabbítva élettartamukat, és akár évekkel kitolhatják az inzulin bevezetésének időpontját.

Az inzulinelválasztást serkentő szerek

Az inzulinelválasztást serkentő szerek az étkezés utáni, vagy a bazális inzulinelválasztást, vagy mindkettőt fokozzák más-más mechanizmussal. Hatásukból eredően a vércukorszint normális érték alá csökkenésével, hipoglikémia kialakulásával számolni lehet, gondos adagolással ennek kockázata azonban minimálisra csökkenthető.

Étkezési vércukor-szabályozók (nateglinid, repaglinid): az étkezésre bekövetkező inzulinelválasztást serkentik, így hatékonyan csökkentik az étkezés után megemelkedő vércukorszintet. Mivel a hatásuk gyorsan kialakul és rövid időtartamú, a hipoglikémia kockázata kicsi.

Szulfanilureák (gliclazid, glimepirid, gliquidon, glipizid, glibenclamid): fő hatásukként fokozzák a hasnyálmirigy inzulintermelését (mind az étkezés utáni, mind a bázisinzulin mennyiségét növelik, ez utóbbi miatt mellékhatásként számolni lehet hipoglikémia kialakulásával), továbbá gátolják a máj fokozott glukózleadását, csökkentik az inzulinrezisztenciát úgy, hogy segítik az izom- és zsírsejtek glukózfelvételét az inzulinhatás fokozásával. A cukorbetegek egy részénél a szulfanilurea-készítmények hatástalanok: 10–15 százalékuk, főként 40 éves kor alatt, kezdettől fogva nem reagál e készítményekre, és a kezdetben reagálók egy részénél a terápia folyamán válnak hatástalanná.

Inkretinhatás-fokozók (dipeptidilpeptidáz [DPP]-4 gátlók) (sitagliptin, vildagliptin): a bélben termelődő inkretin hormonok fokozzák az inzulin felszabadulását, és meghosszabbítják annak hatástartamát. Az inkretin hormonok lebontásában a dipeptidilpeptidáz (DPP)-4 enzim játszik szerepet. A DD4-gátlók ezt az enzimet gátolják, így az inkretin hormonok szintjét növelik. Használatuk esetén alacsony a hipoglikémia előfordulása.

Inkretinmimetikumok: az inkretin hormonok hatását utánzó szerek (a már törzskönyvezett, de hazai forgalomba még nem került, injekció formájában alkalmazandó exanatid): az exanatid fokozza a cukorfüggő inzulinelválasztást, a vércukorszint csökkenésével együtt azonban az inzulinszekréció is csökken, ezért alkalmazása során a hipoglikémia kockázata kicsi. Csökkenti a hasnyálmirigy egy másik hormonja, a glukagon kiválasztódását is (a glukagon fokozza a máj glukózleadását és ezáltal megemeli a vércukorszintet), lassítja a gyomor ürülését és mérsékelt testsúlycsökkentő hatása is van.

Kombinált kezelés

A 2-es típusú diabéteszben szenvedők 80 százaléka elhízott, emiatt inzulinrezisztenciával küzdenek, de sokszor, főleg előrehaladott betegségben az inzulintermelés is károsodott.

A kezelés első lépése mindig az életmódváltás: megfelelő mennyiségű és minőségű táplálék fogyasztása, mozgás, testsúlycsökkentés, ami az inzulinrezisztencia csökkentése miatt sok betegnél önmagában is megfelelő vércukorszintet biztosít. Ha ez nem elegendő, és gyógyszeres kezelésre van szükség, az elsőként választandó szer a metformin.

Sok embernél azonban ez sem elég, ilyenkor a kezelőorvos kombinált terápiát állít össze a felsorolt készítményekből, ügyelve arra, hogy mindegyik szer más támadásponton csökkentse a vércukorszintet. A leginkább ajánlott kombinációkból előrekevert gyári kiszerelésű készítmények is rendelkezésre állnak.

Szabó Zsuzsa