Szerző: Dr. Kempler Péter Feltöltés dátuma: 2011.11.09.

Az orvos válaszol

A neuropátiás fájdalmakról

A férjem panaszai és fájdalma szinte elviselhetetlen és tipikusan megegyezik a Diabetes lapban körülírt jellemzőkkel. Rendszeresen járunk a cukorbetegség miatt ellenőrzésre, de erre a problémára (fájdalomra) megfelelő kezelést, gyógyszert nem tudtunk kapni. Elviselni ezt a fájdalmat hosszú távon szinte lehetetlen. De látni is, és tehetetlenül várni, hátha valamikor enyhül a fájdalom.
Hiába járunk vizsgálatokra, eddig eredményt nem értünk el. Nem segített a sok kérés után nehezen felírt kapszula, mivel az nem a megfelelő gyógyszer. Tisztelettel szeretném kérni a válaszukat arra, hol találunk Budapesten nem szűrővizsgálatot, hanem hatásos terápiát, gyógyszert a fájdalom megszüntetésére, enyhítésére? Ha van mód a fájdalom enyhítésére, miért nem tudjuk megfelelő szakorvostól megkapni azt? Üdvözölni szeretnénk ezúton a Neuropátiás Munkacsoportot, mert van mit tenniük ez esetben is!

Kedves Hölgyem!

A cukorbetegség fennállása során jelentkező idegbántalom (neuropátia) a kis ereket érintő szövődmények közé tartozik, hasonlóan a vese- és a szemszövődményekhez.

Alsó végtagi fájdalmat cukorbetegek esetében egyéb kórkép, például érszűkület is okozhat, de két különböző, fájdalommal járó betegség is jelentkezhet egyidejűleg. A neuropátia fő klinikai jellemzője a fájdalom és az érzészavar, amely az idegrostokat borító mielinhüvely károsodása következtében alakul ki. A betegek egy része tűrhetetlen fájdalmat észlel, gyakran még a takaró érintését sem tudja elviselni, más részük pedig egyáltalán nem érez fájdalmat még akkor sem, ha esetleg mezítláb szögbe lép. Mindemellett kóros érzésformák is megjelenhetnek, pl. bizsergés, hangyamászás-érzés stb.

A kezelés megkezdése előtt nagyon fontos a helyes diagnózis felállítása, amelyet elvégezhet a háziorvos, történhet diabétesz szakellátó helyen vagy neuropátiaszűrő központban.

A diabéteszes neuropátia kezelésében a hazai irányelvek szerint elsődleges a vércukorszint optimális beállítása. Ezenkívül megkülönböztetünk a szövődmény kialakulásának okára, illetve a szövődmény tüneteire ható kezelést.

Az oki kezelés egyik fajtája (benfotiamin, mely egy B1-vitaminszármazék) a mielinhüvely károsodását előidéző toxikus anyagok szintjét csökkenti, a másik fajta pedig, a neuropátiás károsodást előidéző oxidatív stresszt szorítja vissza. Mindkét kezelési forma lassíthatja, illetve megállíthatja a neuropátia kórfolyamatát, rendelkezik fájdalomcsökkentő hatással, és előnyösen befolyásolja az érzészavarokat is.

A tüneti kezelés sorába több olyan hatékony fájdalomcsillapító tartozik, amelyek támadáspontja döntően a központi idegrendszer. Például az egyik ilyen szer beállítása türelmet igényel, a hatékony dózis nem mindig ítélhető meg azonnal, előfordulhat, hogy az adott gyógyszert nagyobb dózisban kell adagolni a megfelelő hatás eléréséhez. Így például a kisebb kezdő adag mellett még nem jelentkezik a kívánt hatás, de ez nem jelenti az alkalmazott gyógyszer hatástalanságát, legfeljebb nagyobb adagra lehet szükség.

Az oki és a tüneti kezelés kombinálható is egymással, részben a fokozottabb hatékonyság, részben pedig a kórfolyamat lassítása, illetve megállítása érdekében. A benfotiamin-tartalmú gyógyszerek recept nélkül is kaphatók, a többi oki/tüneti szer felírását diabetológus vagy neurológus szakorvos kezdeményezheti.

szerzo

Dr. Kempler Péter

Egyetemi tanár, az MTA doktora, 1979 óta a Semmelweis Egyetem I. Belgyógyászati Klinika munkatársa. Belgyógyász, diabetológus és hipertonológus szakképesítése van, klinikai érdeklődési területe a diabetes mellitus, kutatási területe a neuropátia. Számos tudományos társaság és nemzetközi munkacsoport tagja.

Megjelent a diabetes2008/6. számában

Rendelje meg a Diabetes című betegtájékoztató kiadványt, és féláron adjuk mellé a Diabetes különszámokat és a Hypertonia Magazint!
(Legfeljebb 3 db-ot)

 

A szerkesztőség megjegyzése: az optimális cukoranyagcsere eléréséhez az oldalakon hirdetett termékek alkalmazása esetén is feltétlenül szükséges a beállított diéta, a rendszeres mozgás, és az orvosa által rendelt gyógyszerek használata, valamint a rendszeres ellenőrzés! Minden esetben kérje ki kezelőorvosa véleményét!
A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!