Geocaching – avagy a XXI. századi kincskeresés rejtelmei
A Diabetes magazin meghirdette a túrák évét 2008-ra, így talán nem haszontalan dolog az olvasókat megismertetni a kirándulások XXI. századi trendjének egyik népszerű képviselőjével. Az utóbbi néhány évtized ugyanis kitermelte a természetjárók között is a maga „kütyüimádó” rétegét, akik minden függőségük ötvözetét Dave Ulmer fenomenális ötletében vélték felfedezni, és ezzel megszületett a XXI. századi kincskeresés egyik lehetséges formája, amit úgy hívnak, geocaching (ejtsd: geokesing). (Dave Ulmer volt az a szkeptikus informatikus, aki először helyezett ki megkeresendő ládát a természetbe, és ezzel 2000 májusában tesztelte a GPS-t, miután megszüntették a 100 méternél pontosabb helymeghatározást zavaró jelet, civil felhasználásra is alkalmassá téve a rendszert.)
„Geokesselni” mehetünk erdőbe, mezőre, külföldre, belföldre, kisvárosba, fővárosba, családdal vagy egyedül, bringával vagy anélkül. A játék az USA-ból indult, és ennek megfelelően a világ találmányainak azon felébe tartozik, amelynek alapjait nem az ókori görögök, hanem (részben) a Pentagon mérnökei rakták le. No, de mi is az a geocaching?
Nem más, mint egy jópofa játék, amelynek során a résztvevők tetszőlegesen megválasztott, általuk megtekintésre érdemesnek tartott helyen elrejtenek egy ládát, benne pedig egy ajándékot, azaz a kincset. A hely koordinátáit azután GPS-szel bemérik és megjelenítik a geocaching hazai és nemzetközi honlapján. A vállalkozó kedvű „kincskereső” ebből a listából választ egy ládát, és megpróbálja felkutatni a helyet, ahol a kincs rejtőzhet. Ha megvan a láda, nézelődik még egy ideig a környéken, majd hazamegy, regisztrálja a honlapon, hogy „Megtaláltam!”, és azzal a boldog tudattal tér nyugovóra, hogy mégiscsak tudnak valamit ezek a pentagonos fickók.
Ez az unalomig egyszerűnek tűnhet, persze a dolog ennél kicsit bonyolultabb és szórakoztatóbb is, nem véletlenül van kint a világban összesen közel félmillió láda.
A GPS
A dologban kulcsszerepet játszik a GPS, vagyis a Global Positioning System (globális helymeghatározó rendszer). A pontos neve NAVSTAR GPS, és mint korábban említettem, az USA-ban fejlesztették ki 1973 és 1994 között. (Megjegyzendő, hogy műholdas navigációs rendszere másoknak is van – leginkább talán az oroszoknak, bár állítólag még az orosz pilóták is a GPS-t használják a GLONASS helyett. A versenyt tovább növelik a kínaiak és az európaiak, akik jelenleg a Compass, illetve a Galileo nevű, hasonló célokat szolgáló „feneketlen kút” típusú programjaik kiépítése közben emésztenek fel jüan- és eurómilliárdnyi közpénzeket.)
A GPS-t a geocachingen kívül számos szabadidős (és professzionális!) tevékenységnél használják: autós-motoros versenyek, hőlégballonozás, siklóernyőzés, sárkányrepülés, vitorlázás elengedhetetlen kelléke. Köznapi értelemben GPS-nek nevezzük nemcsak a rendszert, hanem magát a kezünkben tartott eszközt is (alias „kütyü”), amiből egy használhatót kb. 30–40 ezer forintért tudunk legolcsóbban beszerezni. Ez nem kevés, de esetleg összevont karácsonyi-szülinapi-családi ajándékként megvehető (egyszeri kipróbálásra egyébként bérelni is lehet). A GPS-ek egy adott műhold, a földi vevőkészülék és a bolygónk tömegközéppontja által meghatározott vektorháromszög alapján számítják ki a helymeghatározáshoz – jelen esetben a kincskereséshez – szükséges koordinátákat.
Akinek eddig nem volt dolga GPS-szel, az mostanra bizonyosodott meg róla, hogy a geocachingnek semmi értelme. Miért kell keresni egy kincset, amelynek a helye pontosan ismert?
Leginkább talán azért, mert az olcsóbb GPS-ek csak néhány méteres pontossággal tudják meghatározni a keresett láda helyét – megjegyzendő, hogy a készülékek pontosságával az áruk exponenciálisan nő, így ha túlságosan gazdagok vagyunk, esetleg elvész számunkra a kincskereső játék lényege. Egy egyszerűbb masinával azonban velünk is könnyen megeshet, hogy amikor azt mondja egy erdei kereszteződésnél a kütyü, hogy 1 km egyenesen, akkor mi csak több kanyarodást és a sokadik sikertelen kísérletet követően találjuk meg a kis dobozt egy fa gyökerei között. Így lesz az 1 km-es útból 5-6 km – és másfél óra…
Mit rejt a kis doboz?
A játék során jól záródó, vízhatlan, strapabíró dobozokat rejtenek el (lényegében olyan, a háztartásban használatos műanyag dobozok is megfelelnek, amelybe a vasárnapi, „mi már úgysem ehetünk többet belőle” sütit csomagoljuk a kolléganőknek). A hagyományos dobozban a megtaláló kis ajándékot talál, amit megtarthat, de cserébe neki is ott kell hagynia valamit a következő kincsvadásznak. Tapasztalatok alapján a dolog emiatt a háztartásunkban fellelhető, tökéletesen haszontalan és felesleges cuccoktól való gyors és lelkiismeretfurdalás-mentes megszabadulás kiváló módszerének számít. Ne legyenek azonban illúzióink, másoknak is van raktáron ezekből a borzalmakból…
A geocaching nemzetközi szabályai szerint tilos drogot, cigarettát, élelmiszert rejteni a dobozba, így nem érhet bennünket az a meglepetés, hogy szebb napokat látott oroszkrémtortát kell kilapátolnunk a ládából, ráadásul a játék a gyerekekre nézve is teljesen biztonságos.
Geocaching és diabétesz
A Unite for Diabetes kampány alkalmából 2006-ban 20000 „utazó ügynököt”, 2007-ben pedig a világnap alkalmából 4580 geoérmét rejtettek el szerte a világban. Ezek nyomonkövethetők az interneten a unite.geocaching.com oldalon.
A képen látható utazó úgynököt 2007. november 12-én, az érmet december 23-án találta és fotózta le JoyBGood
A dobozban az aktuális „kincsen” kívül található egy napló, amelybe a kötelezően mellékelt íróeszközzel a megtaláló bejegyzi a saját adatait, illetve hazaérve a geocaching honlapján is regisztrálnia kell, hogy fellelte a ládát. Ehhez szintén a csomagban találja a szükséges jelszót. Egyes dobozok ún. utazó ügynököt (travel bug) rejthetnek. Ezeket a „dögcédulájukon” olvasható hatjegyű szám azonosítja, és általában valamilyen küldetést kell teljesíteniük, pl. eljutni egy előre meghatározott helyre. A megtaláló a küldetésnek megfelelően egy másik geoládába rakja az ügynököt, és ez a költöztetés addig folyik, amíg az el nem éri kitűzött célját. Létezik virtuális, geoláda nélküli cache is, ilyenkor a honlapon való regisztrációhoz szükséges jelszó általában a helyszínen fellelhető felirat vagy egyéb jellegzetesség. A multi-geoláda felkutatásával a „haladó” játékosoknak ajánlott megpróbálkozni, ilyenkor ugyanis a doboz több részből áll, és a klasszikus kincsvadászathoz hasonlóan egy láda fellelése segítő információt nyújt a következő megtalálásához. A fentieken kívül létezik még a mozgó geoláda; ez az egyetlen, amit ugyanaz a játékos többször is megtalálhat, ezt ugyanis az egyes megtalálók mindig továbbköltöztetik. Különleges alkalmakkor telepíthetők ún. eseményládák, ilyen volt például a 100. magyar geoláda. Ezek telepítése a Magyar Geocaching Közhasznú Egyesület által szigorúan szabályozott.
A geocaching hazánkban
Az imént említett Magyar Geocaching Közhasznú Egyesület 2004 őszén alakult, miután az első, 2001-es magyarországi láda rejtése után a geocaching népszerűsége hamar nőtt, és ezzel szükségessé vált egyfajta intézményesülés. Az Egyesület egyik fontos feladata, hogy a játék hivatalos magyarországi honlapját, a www.geocaching.hu-t működteti.
A játékban mindenki részt vehet, ládát elrejteni azonban csak akkor van jogunk, ha már legalább 20 geoláda megtalálását regisztráltuk a fenti honlapon. Mire megtaláljuk ezt a 20-at, garantáltan megismerjük a geocaching teljes szabályzatát is (ami a fenti honlapon elolvasható), a telepítés előírásait tekintve ezért pusztán az olvasóközönség esetleges aggályainak csökkentése érdekében emelnék ki két dolgot. Az egyik, hogy a ládák olyan területre telepíthetők, amelyek mindenkor, mindenki számára elérhetők és megközelíthetőek, így nem szabad magánterületre, zárt helyre kirakni őket. Ennek fényében, ha egy símaszkos figura épp a kerítésünkön keresztül igyekszik befelé a kertünkbe, mondván, geoládát keres, bátran elhajthatjuk. Védett területek, erdőgazdaságok és nemzeti parkok pedig külön engedélyhez kötik a ládák telepítését. A másik, hogy az elrejtőnek mindvégig feladata a láda gondozása, ha ezt nem tudja vállalni, jeleznie kell az Interneten keresztül. Ezzel elkerülhető, hogy a geoládák haszontalan szemétként végezzék valahol a világ végén, egy különben kedves környéken. Mindezekből is látható, hogy a geocaching a XXI. századi technikai vívmányokhoz való kapcsolódásával együtt volt képes megbízható, természetbarát szabadidős tevékenységgé fejlődni. Kipróbálását így bátran ajánljuk mindenkinek!
Azonban: vigyázat! A dolog hamar függőséget okoz! De annyi baj legyen…
Jó mulatást!
Pólya Vera
Aktualitások a témában: www.geocaching.hu, www.geocaching.com, www.turistautak.hu
