Patika körkép

Személyes tapasztalataim alapján a gyógyszertárban dolgozók – nemcsak a patikusok, az asszisztensek is – segítőkészek, együttérzők. Ez utóbbira két okból is szükség van mostanában: aki receptet visz, az orvostól jött, tehát beteg. Ez az egyik ok az együttérzésre. S a kedves betegnek fizetnie kell. Sokat. Ez a másik ok.

A Diabetes szerkesztőjeként eszembe jut, hogy sok patika van, akik előfizetik lapunkat, hogy azt az inzulin, a gyógyszer mellé átnyújthassák a diabéteszeseknek. Az október eleji, siófoki gyógyszerészkongresszus kapcsán úgy gondoltuk, megpróbáljuk a gyógyszerészeket, a gyógyszertárak és cukorbetegek kapcsolatát kicsit mélyebben is bemutatni.

Beteglap és gondozósarok

Remélem, nem vádolnak elfogultsággal, amikor bevallom, a lapunkat rendszeresen járató gyógyszertárak között válogatva bukkantam beszélgetőpartnereimre. Következő mondataimért már vádolhatnak elfogultsággal. Örömmel számolhatok be róla, valamennyien azt mondták, jónak, hasznosnak tartják a Diabetest. A cukorbetegek számára különösen fontos a tudás, a betegségükkel kapcsolatos minél több információ, s lapunk sokat tesz ennek érdekében. A budapesti Kiscelli Patika vezetője, Tusnády Zsanett még azt is mondta: nem csak a betegeknek hasznos a Diabetes, időnként számukra is tud újat mondani. A mezőberényi Oroszlán Patika tulajdonosa, Jámborné Nádházi Julianna ritkán tanulmányozza lapunkat, ám mindig hazaviszi, mert családjában él cukorbeteg, aki nagyon szereti olvasgatni.

Szögi Erzsébet, a szolnoki Széchenyi Gyógyszertár vezetője is az egészségnevelés fontos eszközének tartja a betegújságokat, közülük is kiemelve a mi lapunkat. Nem véletlen a kiemelés, patikájukban folyamatosan zajlik a diabéteszgondozás. A gondozósarokban vércukrot és vérnyomást mérnek – önköltségi áron bárki kérheti. Ám vannak vásárlóik, akik hűségkártyával rendelkeznek, ők jelenleg ingyenes vércukor- és vérnyomásmérést, sőt koleszterinmérést kérhetnek. A Széchenyi Gyógyszertárban annyira fontos a betegek oktatása, hogy saját maguk készítenek kiadványokat. Ha jön egy beteg, például frissen diagnosztizált aranyérrel, a gyógyszer mellé átadják neki az olvasnivalót: mit kell tudni erről a bajról. Sajnos, a betegeknek csak egy kis része ül le, s olvassa el a tudnivalókat. Mégsem tartják hiábavalónak a munkát: ha egy valakinek tudnak segíteni, már megérte. S bíznak abban, hogy egyre többen lesznek olyanok, akik a passzív gyógyszerbeszedésen túl, tudatosabban is gyógyulni akarnak. Igény szerint egyébként le is fénymásolják a betegeknek a tájékoztatójukat.

Mezőberényben is foglalkoznak tanácsadással, itt is megmérik – a tesztcsík áráért – a vércukrát annak, aki kéri. És meglehetősen sokan kérik, nem csak cukorbetegek, és nem csak idősek. „Nagy fogással is büszkélkedhetnek”, egy alkalommal csaknem 30-as vércukrot mértek, s az illető nem is sejtette, hogy beteg.

Magas árak, vitaminok és édesítők

A Kiscelli Patikába sok cukorbeteg jár, nem véletlenül, hiszen diabetológia működik a szomszédságában. A diabéteszgondozásba még nem kezdtek bele, a hely, az infrastruktúra hiányzik hozzá, de arra már most van lehetőségük, hogy a hozzájuk betérő betegekkel beszélgessenek. Tusnády Zsanett fontosnak tartja, hogy ne egyszerű kiszolgálás legyen, ne „futószalagon” értékesítsék a gyógyszereket. Igyekeznek időt szakítani arra, hogy beszélgessenek a betegekkel, visszakérdezzenek, tanácsokat adjanak. Ő úgy tapasztalja, hogy a náluk vásárló cukorbetegek gyakran vesznek étrendkiegészítőket, vitaminokat, gyógyhatású készítményeket is. S honnan szerzik az információt a vásárlók? A rendelőben az orvostól, asszisztenstől, a szórólapokból, reklámokból, betegújságokból. No, meg természetesen a „szomszédasszonytól”.

A komáromi Balzsam Patikában hetente egyszer van vércukor-, vérnyomásmérés, itt is csak a tesztcsík árát kell megfizetni. Ezt már évek óta így csinálják, kialakult a törzsközönségük. Nagyrészt 2-es típusú cukorbetegek járnak ide, de időnként „egyszerű érdeklődők” is megméretik a cukrukat. Dr. Kissné Cseke Margit, a Balzsam Patika tulajdonosa együttérez a betegekkel, amikor a fizetésre kerül sor. A dobozdíj bizony terhet jelent. Figyeli, ahogy az évek során csökkennek a gyógyszerek fogyasztói árai – igenám, de csökken a támogatás mértéke is, így a betegek egyre többet és többet fizetnek.

A szolnoki Szögi Erzsébet úgy látja, nem elsősorban a gyógyszerek ára magas a cukorbetegek számára, sokkal inkább a megfelelő életmód biztosítása, a diétás étkezés kerül sokba. A speciális, diabéteszeseknek készített vitaminokat most kezdik vásárolni náluk, a kiegészítő szereket, például az édesítőket, azonban inkább élelmiszerboltokban, drogériákban vásárolják. Ezt egyébként minden patikus így látja. Nem véletlenül alakult így, a gyógyszertáraknál alacsonyabb áron árulják a boltokban az édesítőket.

Az egri Zalár Patika esetében más a helyzet, náluk ritka a beszélgetés. Nem is csoda, hiszen ők ügyeletes patikaként dolgoznak évek óta. Emiatt nincs állandó vendégkörük, hozzájuk elsősegélyért szaladnak az emberek. De Szilágyi Józsefné, a vezető ezt nem bánja: rangot ad egy gyógyszertárnak, ha állandó ügyeletes. Ő egyébként úgy tapasztalja, a falusi gyógyszertárakban a legközvetlenebb a kapcsolat a beteg és a gyógyszerész között. Az édesítőszereket náluk is csak hétvégén keresik, hétközben Egerben is inkább a nagyáruházakban vásárolják. Drágulnak a gyógyszerek – ez vitathatatlan. Ám olyan cukorbeteggel még nem találkozott, aki visszaadta volna, mondván, nincs rá pénze. Legfeljebb olyan fordul elő, hogy egyszerre csak egy dobozzal visz el a gyógyszerből, a többiért majd jön fizetés, nyugdíj után. Ilyen esetekben mindig segítőkészek a patikusok.

Pontozásos győzelem

Teljes körűnek igazán nem mondható az én felmérésem, bár igyekeztem a lapunkat megrendelő gyógyszertárak közül dunántúliakat, tiszántúliakat egyaránt felhívni telefonon. E szűk körű tapasztalatszerzés nyomán tehát csak én szűröm le azt a tanulságot, hogy a Tiszán túl már keményen érezteti hatását a gyógyszer-liberalizáció. Az ottani gyógyszerészek kemény harcról számoltak be. (Igaz, azt is tapasztaltam, hogy e harcnak a beteg a nyertese: ajándékokkal, bővülő szolgáltatásokkal versengenek a kegyeikért.) A főváros környékén inkább a szakemberhiány okoz gondot, az egyre-másra nyíló gyógyszertárak „elszippantják” a képzett embereket. A Dunántúlon dolgozó gyógyszerészek még csak készülnek a „harcra”.

Egy gyógyszertár van hátra, nem véletlenül hagytam utoljára. Ezt hívtam fel legelőször, de senki nem akadt, aki túlszárnyalta volna a szegedi Kabay Patika vezetőjétől, dr. Mód Lászlónétól hallottakat – különösen „cukorbeteg füllel” hallgatva.

Azzal kezdődik, hogy ő 300 példányt rendel lapunkból, s bizony időnként ennyi is kevésnek bizonyul (egy pont). Náluk folyamatosan működik a törzsvásárlói kártyával rendelkezők számára az ingyenes vércukormérés (újabb pont). Ugyancsak állandó az úgynevezett terápiás tanácsadás, amely során nemcsak a gyógyszerekről tájékoztatják a betegeket, de táplálkozással kapcsolatos tanácsokat is adnak (ez is egy pont, ha egyetértenek velem). Összeállítottak egy gyógyteát, amely elsősorban tablettás cukorbetegeknek segít a vércukor szintentartásában, de inzulinosok is nyugodtan ihatják, s nekik is segít (tíz pont, de ha tényleg használ, miattam ötven pont is lehet). Tehát nálam pontozásos győzelmet aratott a szegedi Kabay Patika. (Remélem, a szegediek egyetértenek velem.)

Végezetül az október siófoki gyógyszerészkongresszus szervezőinek is szeretnék „udvarolni”. A megkérdezett gyógyszerészek több mint fele ott lesz, ki nem hagyná a lehetőséget, mert egy ilyen konferencia hasznos és kellemes. Jó találkozni a kollégákkal, a régi ismerősökkel. Sokat lehet tanulni az előadásokból, könnyen és gyorsan lehet megismerkedni az új szerekkel. Sajnos vannak, akik nem tudnak elmenni. Ennek sem szakmai oka van, de ha egy patika nyitva van hétvégén is, s összesen ketten dolgoznak benne, nem lehet kimozdulni. Egyikőjük kicsit zsörtölődött is: többször kellene vidéken – s különböző vidékeken – tartani az ilyen szakmai rendezvényeket.

Herth Viktória