A mozgás az életük

Régóta tudjuk, hogy a testmozgás a legjobb módja annak, hogy a cukorbeteg emberek kordában tudják tartani a betegségüket. Sajnos sokan vagy nincsenek ezzel tisztában, vagy nem vesznek erről tudomást.

Egy, a Diabetes Care című lapban megjelent tanulmány szerint csupán a diabéteszesek 39 százaléka végez aktív sporttevékenységet szemben a nem cukorbetegek 58 százalékával. A kevés testmozgás a 2-es típusú, inkább idősebb korban jelentkező cukorbetegség kialakulásának kockázatát is emeli. Számos korábbi tanulmány megerősítette azt is, hogy a rendszeres testmozgás, kombinálva az egészséges diétával, az optimális testsúly elérése és megtartása segít elkerülni a 2-es típusú cukorbetegség kialakulását, a már meglévő betegség esetén pedig javítja az életminőséget.

A mozgás különösen fontos a diabéteszes gyermekek és fiatalok számára, hiszen egészséges jövőjük múlhat ezen. A Sopronban élő 19 éves Babos Orsolyának, valamint a 8 esztendős Préger Balázsnak – szerencsére – mindez magától értetődik.

– Az iskola mellett a tánc is szerves részévé vált az életemnek, miután az óvodából kimaradtam – meséli Orsi, aki szeptembertől a Nyugat-magyarországi Egyetem gazdálkodási és menedzsment szakán tanul tovább. – Már hétévesen nagy lelkesedéssel vágtam bele, hogy megismerjem a néptánc szépségét. A Petőfi Sándor Általános Iskolában Sipos Ferenc tanítványa voltam. 2003 tavaszán fordulóponthoz ért az életem: egy külföldi fellépésről hazafelé jövet váratlanul és drasztikus módon derült ki, hogy cukorbeteg vagyok. Az eset nagy riadalmat váltott ki mindenkiből, de hála a gyors intézkedésnek, viszonylag szerencsésen végződött. A néhány hónapos lábadozást követően gondolkodás nélkül tértem vissza a tánchoz. A kihagyás ellenére szerencsére hamar vissza tudtam rázódni, mind technikai, mind egészségi szempontból, ennek köszönhetően már a következő fellépésen színpadon álltam. A tánc azóta is nagyon sokat jelent nekem, függetlenül a betegségemtől. Mivel ez intenzív testmozgás, természetesen figyelnem kell a vércukorszintemre. Az elmúlt öt év során csak néhányszor – mindössze egy vagy két alkalommal – fordult elő, hogy hipoglikémiás lettem. Ilyenkor néhány szem szőlőcukor, egy-két falat, pár perc pihenés megoldja a problémát. Olyan szerencsére még soha nem fordult elő, hogy emiatt más segítségére szorultam volna. Ehhez persze szükség van arra is, hogy odafigyeljek a megfelelő táplálkozásra (próbák előtt egy kis nassolás is belefér), nem mondhatom, hogy ez hátrányt vagy nehézséget okozna. Köztudott, hogy minden embernek, a cukorbetegeknek pedig még inkább szükségük van a rendszeres testmozgásra, amellyel karban tudják tartani testüket, megelőzve a szövődményeket és az elhízást. Úgy érzem, a fiataloknál ez nem olyan megterhelő. Nekem szerencsére már adott volt a tánc, amit azóta még jobban szeretek.

A huncut szemű, mosolygós Balázs a foci szerelmese. Igaz, emellett rendszeresen úszik és a téli hónapokban síel is. Nem meglepő ez egy olyan családban, ahol a sport, az állandó testmozgás mindig is meghatározó jelentőségű volt.

Az édesanya, dr. Csermelyi Boglárka 19 éves koráig kézilabdázott, később a futás, a kosárlabdázás és a síelés mellett „tette le a voksát". Az édesapa, Préger Árpád eddig hét maratonon vett részt, de ő is szívesen kosárlabdázik, síel és kerékpározik a család többi tagjával együtt. Balázs 13 éves nővére, Laura ígéretes tehetség, a kosárlabdázás a mindene.

Balázs 2004 óta diabéteszes. Tavaly október óta inzulinpumpát használ, azóta még rugalmasabb az élete. A Hunyadi János Evangélikus Általános Iskola másodikosa, kedvence a testnevelés. Hetente kétszer – nagy örömmel – fociedzésre jár.

– Milyen poszton játszol?– kérdezem a barátságos, értelmes fiúcskától.

– Legtöbbször kapus vagyok – válaszolja, s lelkesen mesélni kezd. – A csapattársaim örülnek, mert majdnem mindig kivédem a labdát. Volt olyan meccs, ahol három gólhelyzetet hárítottam.

– Figyelsz arra, hogy edzésen ne menjen le túlságosan a cukrod?

– Előtte megmérem, általában 4 és 5 között van. Edzés előtt enni szoktam, s ha négynél kevesebb a cukrom, szőlőcukrot is veszek be.

– Előfordult már, hogy edzés közben hipóztál?

– Igen, egyszer. Akkor szóltam Feri bácsinak, az edzőnek, és siettem az osztályterembe enni. De utána rögtön visszamentem!

– Mit szólnak az osztálytársaid ahhoz, hogy cukorbeteg vagy?

– Először megkérdezték, mi ez – mutat az inzulinpumpára.

– És mit válaszoltál?

– Azt, hogy inzulinpumpa. Nagyon rendesek az osztálytársaim és a tanító nénim is. Amikor múltkor a többiek csokit kaptak ajándékba, nekem epret vett helyette! Amikor egyszer az órán rosszul éreztem magamat, szóltam Jutka néninek, ő pedig azt mondta: Nyugodtan egyél csak, Balázskám! Volt olyan is, hogy tízórai előtt elfelejtettem beadni magamnak az inzulint. Az egyik osztálytársam, Eszter szólt: – Balázs, inzulin!

– Mi leszel, ha nagy leszel?

– Focista!

– Melyik doktor bácsihoz jársz ellenőrzésre?

– Győrbe, dr. Niederland Tamáshoz.

– Mit szokott mondani, ha találkoztok?

– Azt nem tudom. Anyával beszélget…

„Anya", dr. Csermelyi Boglárka családorvos elmeséli, Balázs életében a kezdetektől fogva természetes a vércukormérés, az inzulinadás, a diéta.

– Amióta pumpát használ, önállóan adagolja az inzulint, de szülei – ahogy édesanyja fogalmaz – „felügyelik" ezt. Kiegyensúlyozott, derűs fiú, akinek életében épp oly fontos szerepet játszik a sport, mint a család többi tagjáéban. Tavaly például együtt jártak kosarazni, de kiderült, Balázst jobban érdekli a foci. Nyáron az úszás és a biciklizés, télen a síelés jelenti a rendszeres testmozgást. Szőlőcukor, alma és szendvics azonban mindig van náluk, akár a havas hegytetőn, akár a Fertő-parti kerékpárúton, akár a hegykői strandon töltik az idejüket.

Az édesanya mosolyogva meséli, milyen pozitívan viszonyulnak Balázs cukorbetegségéhez az osztálytársak és a szülők. A születésnapi zsúrokon is figyelnek arra, hogy ne legyen kellemetlen a helyzet: volt olyan, aki diétás üdítővel kínálta a fiát, mások diétás tortaszeletet is vettek, egy anyuka gyümölcssalátát készített, s Balázsnak ez volt az édesség. Azért is jó ezt hallani, mert biztosak lehetünk abban, hogy az ilyen szülők gyerekei nem kirekesztő, hanem befogadó magatartással fordulnak diabéteszes társaik felé. Ez pedig a cukorbeteg lányokon, fiúkon és családtagjaikon kívül a társadalom egészének is javára szolgál…

Módos Anikó